ház

ház
*** Jó dolog a kis homokból várat építeni, a téglából templomot az Istennek, otthont az embereknek. Jó dolog a földet feltörni, és tarka virágot, hatalmas fákat ültetni csak úgy, hogy legyenek, hogy létükkel tanúskodjanak az élet, a kibontakozás, a folyamatosan mozgásban lévő Isten irántunk való végtelen szeretetéről. Megéri? Építed, szépíted a világot, és észre se veszed: magadat építed, bontakoztatod ki, minden egyes kapavágás nemcsak a földet teszi lakhatóbbá, hanem magadat is. (Böjte Csaba) ***

2011. október 24., hétfő

HÉTKEZDŐ IGE kaptam, küldöm

Lk,18, 35-43 A jerikói vak
 
forrás
 35Történt, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az út szélén és kéregetett. 36Hallotta, hogy nagy tömeg vonul el arra, megkérdezte hát, hogy mi történt. 37Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus halad arra. 38Erre elkezdett kiabálni: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!" 39Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De annál hangosabban kiáltozott: "Dávid fia, könyörülj rajtam!" 40Jézus megállt s szólt, hogy vezessék elé. Amikor odaért, megkérdezte: 41"Mit akarsz tőlem, mit tegyek?" Azt válaszolta: "Uram, hogy lássak!" 42Jézus így szólt hozzá: "Láss! Hited megmentett." 43Azon nyomban visszanyerte szeme világát és Istent dicsőítve követte. Ezt látta az egész nép s magasztalta az Istent.

Képzeljük el a történetet. Ott ül ez a koldus az út szélén, nem lát semmit. Nem tudjuk miért, mióta, de képtelen arra, hogy lásson. Akárhogy is erőlködne, nem tudna látni.  Ül az út szélén, és vár. Tudja, hogy másokra szorul, ezért figyel. Jönnek az emberek. Először páran, aztán egyre többen. Ez már tömeg, ennyi ember nem szokott erre járni minden nap. Mi ez? Mi történik itt? A vak felfigyel, észreveszi a jeleket, a hangokat, a szagok változását, minden olyat, amit ő fel tud fogni. Nyugtalanítja, és érdekli . Ő tudja, hogy másokra szorul, ezért élet-halál kérdés, hogy figyeljen . Semmit nem tud tenni, mint hogy keresi a jeleket, kérdezősködik, és megszólal. De tömeg van, itt nem elég csak szólni, neki nem elég csak éppen hallhatóan szólni, neki kiabálnia kell. Ez az egyetlen esélye. Segítségre van szüksége, és ezt ő jól tudja. Az emberek csitítják. Lassítja az útjukat, ha most megállnak. Ők most Jeruzsálembe mennek, nem érnek rá, nekik céljuk van: elérni Jeruzsálemet. Ráadásul ezt a Mester mondta. Mi lenne, ha minden koldusnál megállnának. Ő viszont annál hangosabban hallatja hangját., és összes eddigi tudásából eredő megvallást tesz: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam. Jézust Dávid fiának, ezzel Úrnak, Királynak, és a megígért Szabadítónak nevezi. Ő ezzel nem egyet szólít meg a sok próféta, tanító, és gyógyító közül. Ő csak az Egy Jézust szólítja és vallja meg, aki Király Fölkent, és Szabadító, akit Dávid házából származik, akit megjövendöltek a próféták, aki Isten fia. És a megvallás nem veszik el az éterben, nem hal el a tömeg zajában. Jézus megszólal neki, és rákérdez a titkos vágyára. Ne tudta volna Jézus, hogy mit szeretne? Nem hiszem. De a vak koldusnak, ahogy meg kellett szólalnia, hogy észrevegyék, ugyanúgy ki kell mondania a szíve kívánságát. Meg kell vallania, hogy mi neki a legfontosabb: Uram, hogy lássak!
Megfogalmaztuk-e már magunknak, mire van a legnagyobb szükségünk? Vagy csak nyavalygunk, hogy ez így nem jó, hogy nyom minket az út széli kő, hogy szívjuk az út menti port, és elveszünk a részletekben? Vagy megfogalmazzuk, hogy mi a legnagyobb problémánk, és odavisszük-e az egyetlen gyógyító elé? Nem holmi jött ment gyógyítóhoz, hanem Dávid fiához, Jézushoz.  . Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor mi is megtapasztalhatjuk a csodát, és megnyílhat a szemünk, hogy lássuk Jézust, lássuk az őt követő tömeget, és mi is csatlakozhatunk ehhez az Istent dicsőítő néphez. Mennyi vakságunk van nekünk is, mennyi képtelenség az életünkben, ami meghaladja a lehetőségeinket, amit, ha akarunk sem tudunk véghezvinni. Nézzünk szembe a problémákkal, és valljuk meg, hogy mi ebből megszabadulni, gyógyulni egyedül képtelenek vagyunk. Csak egyedül Jézus tud meggyógyítani, megszabadítani, felemelni az út porából.  Ha ezt nem tesszük meg, ott fogunk ülni életünk végéig az út menti porban, sajnálkozva csodára várva. Lehet, hogy a körülmények változnak, néha jön egy eső, és nem olyan fullasztó a por, lehet, hogy elvonszoljuk magunkat egy fa árnyéka alá, lehet, hogy az adományokból, még jól is lakunk, de a vakságunk magától nem gyógyul. Mersz-e szólni, kiabálni Dávid Fiának, és hiszed-e, hogy nincs más Gyógyító?

2011. október 20., csütörtök

A farmerszoknya még mindig

A Facebookon már  megosztottam, de ide még nem tettem fel a múltkori farmerszoknya újabb darabjait.
Pár hete elkapott a láz, tovább daraboltam a szoknyát, és a nagytáska után megszülettek ezek a kis szütyők. Az egyikre sújtás minta került, a másik díszítését a libaf..szöld csipke, alakját pedig a zseb formája ihlette.
A sújtás minták nagyon megtetszettek, úgyhogy még biztosan visszaköszönnek kulcstartón, ezen, azon. És a farmerből is van még !

2011. október 17., hétfő

Bio klíma újra

Még nyáron írtunk a vadszőlővel befuttatott csoda jól működő pergolánkról.  Hoztam nektek pár képet az őszi változatról.
Ahogy egyre jobban tudunk örülni a Nap minden melegen simogató sugarának, úgy engedi be ez a természetes klímaberendezés őket a szobába. És ajándékként még csodaszép színekben pompáznak a levelek, a lelógó indák pedig gyönyörű fényjátékkal örvendeztetnek meg.












2011. október 1., szombat

Megérkezett az ajándékom

Megérkezett az ajándékom a játék győztesének, ezért most már megmutatom Nektek is.