Megérkezett a nyereményem

Tegnap megérkezett a nyereményem Anikótól (naturalmente). Gyönyörködjetek benne Ti is. Rövidesen ő vigyázza a blogomat.

és a meglepetés ajándék:
















Na és még egy ráadás kincs egy turiból:

Gyűrűpárna szívvel Lélekkel

Hétvégén elkészültek az első gyűrűpárnák. Nekem mindegyik nagyon kedves lett. Méretük kb. 18*18 cm. Szívesen veszem, ha ajánljátok másoknak is.

A fényképek férjemet, és a szép napos időt dicsérik.

Egy ötlet nagyböjtre: oltsuk el a villanyt!

forrás: magyarkurir.hu

„Sokat gondolkoztam, hogyan tehetnénk a megújulás idejévé a nagyböjtöt. Imádság közben kaptam az indítást: Oltsátok el a villanyt!” Egy többgyermekes édesanya tapasztalatai.

A népszerű keresztény blogszerző, Jennifer Fulwiler – felnőttként megtért, ötgyermekes édesanya – az imádságban kapott különös indítás hatására férjével együtt elhatározta, hogy nagyböjtben hetenként egyszer sem lámpát, sem más világító elektronikus készüléket – tévét, számítógép-képernyőt – nem használnak. A heti egyszeri „villanyböjt” hatása mélyrehatóbb volt, mint gondolták volna. Fulwiler így összegzi tapasztalatait:

• A villanymentes napokon sötétedés után gyertyafénynél jóval kevesebb házimunkát tudtunk végezni, a számítógépes munkát pedig kiiktattuk, így a napi munka emberi mennyiségűre csökkent. Visszatért az élet természetes egyensúlya: világosban dolgoztunk, az esti órákban kénytelenek voltunk pihenni. A gyertyaláng természetes, élő fénye nagy nyugalmat adott. A korai lefekvéstől másnap kipihentebben ébredtünk.  

• Alázatra tanított, amikor felborult a napi tevékenységek megszokott rendje. Eleinte idegtépő volt esténként nem mosni, nem mosogatni, nem e-mailezni. Aztán rájöttem: nem dőlt össze a világ attól, hogy aznap nem dolgoztam  tizenhat órát, sőt egy-két „nagyon fontos” teendő is lemaradt.

• A villanytalanság céltudatosabbá tett: amikor lámpafénynél késő éjjelig dolgozhatom, napközben hol ebbe, hol abba kapok bele. Így viszont, hogy tudtam, amit sötétedésig nem végzek el, másnapra marad, sokkal jobban szerveztem a napi teendőket. 
 
• Azzal, hogy sötétedés után nem tudtunk dolgozni és nem tapadtunk a képernyőre, időt kaptunk arra, ami igazán fontos: az imádságra és a családra. 

• Függetlenebbé váltunk a tévétől és az internettől. A képernyő nélküli estéken volt időnk átgondolni, hol is van ezeknek a helye az életünkben. Ugyanakkor kénytelenek voltunk a kikapcsolódás más formáit keresni.

• Rájöttünk, mennyire Isten kezében vagyunk. Régen az emberek valóban félelemből zárták be sötétedéskor a zsalukat, és éjjel fohászkodtak legbuzgóbban Isten oltalmáért. Ezt a kiszolgáltatottságot tapasztaltuk meg, amikor lement a nap, és tudtuk, hogy nem űzhetjük el mesterséges fénnyel a sötétséget. A villanyvilágítás azt sugallja, hogy uraljuk az életünket; amikor lemondtunk róla, rádöbbentünk, mennyire kicsik és kiszolgáltatottak vagyunk mindenben.

Életformánk annyira a villanyvilágításhoz kötődik, hogy nem könnyű csak gyertyafény mellett tölteni egy estét, még hetente egyszer sem. Ám ha valaki szeretné megújítani a nagyböjtjét és új perspektívából szemlélni az életét, szívből ajánlom: oltsa el a lámpát! 

Húsvétra készülve

Kedves Olvasóim!

Valahogy "véletlenül" úgy alakult, hogy többen is olvassátok a blogomat, akik más más felekezethez tartozva ugyanazt az Istent szolgáljuk. Húsvétra készülve arra gondoltam, hogy jó lenne megismerni egymást, mégpedig azáltal, hogy megosztjuk egymással a felekezetünk, gyülekezetünk készülődésének szokásait, ájtatosságait.

Ha van kedvetek írjatok egyből kommentet, ha nem, kívánjátok felfedni kiléteteket, akkor írjatok a címemre (jobb oldalon kockás hátterű kis képre kattintva), és én teszem fel a kommentek közé név nélkül.

„Figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást” (Zsid 10,24)

Magyar zászló ehető formában

Zsuzsánál olvastam egy klassz bejegyzést. Az ottani ötletek alapján el is készítettem a magyar zászló képét montázzsal.

Mammkának szeretettel!

Szombaton nagy vendégsereg volt nálunk. Mindenki nagyon éhes volt, úgyhogy nem volt nehéz a kedvükre tenni. Háromszor is újra kínáltuk a vendégeinket.

Voltak, akik pompázatosan felöltöztek TENGELIC

Az egyszerű vendéget sem vetettük meg-VERÉB

KÉKCINKE

SZÉNCINKE

VÖRÖSBEGY

Mindig csodáltam Mammkát a sok szép kerti madaráért. Idén én is figyeltem az etetésre, és úgy tűnik most a hóban már tudta mindenki, hogy érdemes erre jönni. Az ablakpárkányra is tettem egy tálat, így aztán könnyen lefotózhattuk őket. Csak egy zöldike volt fürgébb nálam, így ő majd csak a legközelebbi albumba kerül bele.
Szép hetet minden olvasómnak!

Facebookról Az ötvös tüze...

Az ötvös tüze...
Egy csapat nő a Bibliát tanulmányozta együtt. Mikor elérkeztek... Malakiás könyvéhez, a harmadik fejezetben találkoztak egy verssel, amely ezt mondja: "leül az ötvös és megtisztítja az ezüstöt".

Ez a vers teljesen lenyűgözte az asszonyokat, és azon gondolkodtak, hogy vajon mit fejez ki ez az állítás Isten természetéről. Az egyik nő felajánlotta, hogy utána néz, hogyan tisztítják az ezüstöt, és majd a legközelebbi alkalmon megosztja a többiekkel.

Azon a héten ez a hölgy felhívott egy ötvöst, és megbeszélte vele, hogy elmegy megnézni munka közben. Nem említette neki, hogy milyen célból akarja megnézni, azon túl, hogy egyszerűen kíváncsi a tisztítási folyamatra.

Miközben az ötvöst nézte, a férfi megfogott egy darab ezüstrudacskát, tűz fölé emelte, és hagyta, hogy felmelegedjen. Közben magyarázta, hogy ahhoz, hogy az ezüst tiszta legyen, a tűz kellős közepébe kell tartani, ott, ahol a lángok a legmelegebbek, hogy a szenny kiégjen belőle.

A nő elgondolkodott a képen, amint Isten egy ilyen forró helyen tart bennünket, aztán felelevenítette az igeverset: "leül az ötvös és megtisztítja az ezüstöt". Megkérdezte hát a férfit, hogy igaz-e, hogy az ötvösnek a tűznél kell ülnie az ezüsttisztítás teljes ideje alatt. A férfi igennel válaszolt, és elmagyarázta, hogy nemcsak, hogy ott kell ülnie és tartania kell az ezüstöt, de a szemét is rajta kell tartania egész idő alatt. Mert ha az ezüst a kelleténél akár csak egy perccel is tovább marad a lángok között, megsemmisül.

A nő egy rövid ideig csöndes volt. Majd megkérdezte: "Honnan tudja, hogy mikor teljesen tiszta az ezüst?" Az ötvös mosolyogva így válaszolt: "Ó, az nagyon egyszerű - amikor látom magamat benne."

(Nail Hopkins)