Egy cikket hoztam nektek. Nekem tanulságos volt, olvassátok el Ti is.
Jennifer Fulwiler, a népszerű katolikus
blogszerző nyolc fontos tanulságot vont le a 89 éves Angelica nővér
radikális hittől áthatott életéből.
Az
Eternal Word Television Network (EWTN) katolikus televíziós hálózatot
1980-ban indította az alabamai Irondale-ben az Angyali Üdvözletről
nevezett Mary Angelica Rizzo ferences örökimádó nővér. Az első adások a
rendház garázsából átalakított stúdióban készültek. A kábelcsatorna 1987
óta 24 órás katolikus adást sugároz, amely ma már több mint százmillió
háztartásba jut el a világ 127 országában, és az interneten is jelen
van. „Az ember beleborzong, hogy mindezt egyetlen szerzetesnővér
indította, pénz és médiatapasztalat nélkül” – írja Jennifer Fulwiler,
aki – Raymond Arroyo életrajza alapján – az alábbi nyolc pontban
foglalja össze Angelica nővér életének legfontosabb tanulságait:
1. Óvakodj a hamis alázatosságtól!
Angelica
nővér történetében szembetűnő, hogy sohasem esett a hamis alázatosság
csapdájába. Amikor Isten meghívta, hogy indítson televíziót, mondhatta
volna, hogy egy magafajta egyszerű apáca képtelen ekkora vállakozásra. E
látszólag alázatos hozzáállás valójában egyfajta gőg, hiszen abból
indul ki, hogy Istennek szüksége van a mi bölcsességünkre és erőnkre
ahhoz, hogy megvalósítsa akaratát. Angelica nővér élete az igazi
alázatról szól, ami azt jelenti: nem foglalkozunk magunkkal, hanem
nyitottan fogadjuk a Szentlélek minden indítását, és bízunk benne: Isten
mindent megad, hogy megtehessük, amit tőlünk kíván.
2. Kezdd el!
Angelica
nővér életútjának ismétlődő üzenete: kezdd el! Ha úgy érezte, Isten
kéri, hogy tegyen meg valamit, nem várta meg, míg minden kérdésre
választ kap, hanem megtette az első lépést, s bízott benne, hogy mire
sor kerül a következőre, minden forrás és információ rendelkezésére fog
állni. Amikor tévéstúdió építésére érzett indítást – írja életrajzírója
–, kérte a kőművest, bővítse ki a garázs alapját, hogy „elférjen a
tévéstúdió”. A mester elképedve nézett rá: „De hát stúdióépítéshez nem
értek.” „Én sem – felelte Angelica nővér. – De az nem számít.
Megépítjük.” Tőke nélkül, üzleti terv nélkül, habozás nélkül belevágott
egy önálló tévécsatorna működtetésébe. „Ha nem tesszük meg azt, ami
nevetséges, Isten nem teszi meg azt, ami csodás” – mondogatta. „Ha Isten
velünk van, nem kell mindent tudnunk; csak tennünk kell.”
3. Ne hallgass azokra, akik bolondnak tartanak!
Angelica
nővér élete folyamán rengeteg ellenállásba ütközött. Bár sokan
támogatták terveit, szép számmal akadtak, akik le akarták beszélni
nevetséges ötleteiről. Tanulság: igaz barátaink és lelkivezetőink
kivételével senkire ne hallgassunk, aki le akar beszélni valamiről,
amire Isten hív. Angelica nővér példája azt mutatja: ha egyesek
őrültségnek, ostobaságnak, lehetetlenségnek tartják, amit tervezünk, az
sokszor éppen azt jelzi, hogy jó úton járunk.
4. Maradj balga!
Angelica
nővér egyszer egy tévéinterjúban így fogalmazott: „Meggyőződésem, hogy
Isten balgákat keres. Hát engem megtalált. Sok okos ember tudja, miért
nem
lehet valamit megtenni, s ezért nem is teszi meg. A balga nem tudja,
hogy azt nem lehet megtenni. Isten sokszor balgákra bízza a terveit;
olyanokra, akik hajlandóak nevetségessé válni, hogy Isten csodát
tehessen.” Legtöbbször az okoskodás térít el attól, hogy Isten
indításainak eleget tegyünk: „Lehetetlen, hogy ezt kívánja tőlem; túl
nehéz feladat; egyetlen ember nem képes erre, főleg nem én.” Pedig Isten
útjai sokszor balgaságnak tűnnek a világ szemében, így aki igazán
nyitott akar lenni a Szentlélek indításaira, annak olykor azt is
vállalnia kell, hogy balgának tűnjék.
5. Ne téveszd össze a bizakodást a tétlenséggel!
Angelica
nővér élete minden napján fáradhatatlanul dolgozott: adományt gyűjtött,
építkezéseket felügyelt, műsorokat készített, felszerelést vásárolt,
vagy más módon teljesítette Istentől kapott küldetését. Lehetnek persze
időszakok, amikor nincs más feladat, mint várni, hogy a Szentlélek
elrendezze a dolgokat, de az Istentől kapott meghívás általában sok
munkával jár. Angelica nővér megtapasztalta, hogy Isten sokszor azután
válaszol az imára, hogy az ember nekiállt a munkának.
6. Ragaszkodj az elveidhez!
Angelica
nővér és társai eleinte egy helyi tévé műsorában szerepeltek. Kiderült
azonban, hogy a társaság egy olyan sorozatot akar műsorra tűzni, amely
kétségbe vonja Jézus istenségét. Angelica nővér bejelentkezett az
alelnökhöz, akinél a következő jelenet játszódott le: „Maga akarja
megmondani nekem, milyen műsort állítsak össze?” – kérdezte az alelnök.
„Nem. Szerintem gyatrák a műsoraik, de sohasem szóltam bele a
műsorkészítésükbe. Ez a műsor viszont istenkáromlás” – felelte Angelica
nővér, majd összehúzott szemmel kérdezte: „Ön keresztény?” „Igen –
felelte az alelnök –, de gondolja, hogy Istent érdekli, mit csinálunk mi
idelent?” „Igen, érdekli, sőt engem is érdekel – emelte fel hangját a
nővér. – Ha ezt a sorozatot levetítik, többé nem vállalok szereplést
maguknál, és más programot sem fogok idehozni.” Az alelnök azzal próbált
érvelni, hogy nincs sok tévéstúdió a városban: „Ha tőlünk elmegy, nem
szerepel többet a tévében. Nem kerülhet meg minket.” „Nincs szükségem
önökre – pattant fel a nővér. – Egyedül Istenre van szükségem! Majd
veszek saját kamerát, és építek saját stúdiót!” „Nem fog sikerülni” –
felelt az alelnök. „Csak figyeljen, majd meglátja!” – zárta a vitát
lesújtó tekintettel Angelica nővér.
Egyesek talán szemet hunytak
volna a műsorpolitika fölött, mondván, néha kompromisszumot kell
kötnünk, hogy eleget tehessünk a televíziós evangelizációra kapott
isteni megbízatásnak. Angelica nővér élete sokszorosan igazolja: Isten
mindig úgy oldja meg a dolgokat, hogy megalkuvás nélkül dolgozhassunk az
ő ügyéért.
7. Fogadd el a hibáidat!
Angelica
nővér nem volt tökéletes; olykor komoly lelki küzdelmeket vívott. Egy
alkalommal azt írta: „Annyira összezavarodott a lelkem. Hibáim,
gyengeségeim szinte szétfeszítenek... A legkisebb jó gondolatért is
küzdenem kell. Küzdök, hogy imádkozni tudjak – nyomasztó gondolatok,
zűrzavar és nyugtalanság mázsás tömege választ el az imádságtól. Mintha
egy szemétkupacban akarnék rózsát szedni.” Mégsem engedte, hogy mindez
meggátolja, hogy fáradhatatlanul tegye azt, amire úgy érezte, Isten
hívja. Tudta: nem kell tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy Isten
munkálkodni tudjon általunk.
8. Nézz szembe a félelemmel!
Az
ember azt hinné, Angelica nővér igazi adrenalinfüggőként abban lelte
kedvét, hogy minél kockázatosabb vállalkozásokba fogjon. Meglepő, de nem
így volt. Ő sem mindig könnyen tette, amit tett, sőt éppen olyan nehéz
volt a radikális hit útján járnia, mint nekünk. Életrajzírójának így
vallott: „Ha tenni akarsz valamit az Úrért – tedd meg! Ha úgy érzed, meg
kell tenned, akkor – ha halálosan rettegsz, ha minden ízedben
reszketsz is – tedd meg az első lépést! A kegyelmet az a lépés fogja
meghozni; miközben lépsz, már kapod a kegyelmet. Nem baj, ha félsz; a
félelem akkor látogat, amikor nem cselekszel.”
Az EWTN hatalmas
campusát, a látogatók autóitól zsúfolt parkolót, a hatalmas műholdas
átjátszókat látva az ember beleborzong, hogy mindezt egyetlen
szerzetesnővér indította, pénz és médiatapasztalat nélkül. Angelica
nővér életrajzírójának így fogalmazott: „Azt mondják, nagy hitem van –
pedig igazából gyáva vagyok, csak mindig megyek előre.” Bárcsak
mindannyiunknak ilyen „gyenge” hite volna! Mekkora dolgokat tud tenni az
Úr egyetlen gyáva emberen keresztül, aki mindig megy előre!
Magyar Kurír (mk)
