ház

ház
*** Jó dolog a kis homokból várat építeni, a téglából templomot az Istennek, otthont az embereknek. Jó dolog a földet feltörni, és tarka virágot, hatalmas fákat ültetni csak úgy, hogy legyenek, hogy létükkel tanúskodjanak az élet, a kibontakozás, a folyamatosan mozgásban lévő Isten irántunk való végtelen szeretetéről. Megéri? Építed, szépíted a világot, és észre se veszed: magadat építed, bontakoztatod ki, minden egyes kapavágás nemcsak a földet teszi lakhatóbbá, hanem magadat is. (Böjte Csaba) ***

2013. november 8., péntek

Novemberi karácsony

Idén november 7-e ünnep volt számomra. Ráadásul egy kis előrehozott karácsony. Nem, nem bolondultam meg. Szóval ez úgy volt, hogy augusztus óta keresek egy asztalt az alkotós helyemre, amit múlt héten meg is találtam az apródon. Már megbeszéltem mindent az eladóval, miután rákattintottam az eladó többi termékeire, és megláttam Őt, a varrógépet.


Sok kedves emlék köt a nagyi pedálos gépéhez. Azon tanultam varrni, azon varrtam nyolcadik után az iskolaköpenyemet, a fülemben van a kattogása, a kezemben a súlya, ahogy át kellett rendezni délután a konyhát varrószobává. Soha nem gondoltam volna, hogy másik pedálos is a szívemhez fog nőni. Ezt is azért vettem meg, mert ha már úgyis odamegyünk, ennyiért ezt nem lehet otthagyni. A végén úgy alakult, hogy nem kellett érte mennem, megelőzött, és már otthon várt rám.
Aki érti érti, a többieknek úgyis hiába magyaráznám, milyen az, amikor kincset talál az ember lánya. A gyönyörű napsütésben ragyogott a meleg barna színe. Nézegettem, kihúztam a fiókját, elindítottam, ismerkedtünk. Aztán előkerült a szidol, meg a rongy, egy kis olaj, és aprólékosan végigtakarítottam. Tartogatott meglepetéseket is. Én nem tudtam, hogy egy ilyen pedálos is tud hátrafelé varrni. Hát Ő tud. Szépen finoman kattogva tökéletesen működik. Extra kényeztetésben is volt része. A hiányzó tűpárnája helyére készítettem egy újat, remélem méltó hozzá.
Nem ragozom tovább, szerelem első, második, és sokadik látásra is. Nézzétek a képeket, és gyönyörködjetek ti is a finom részletekbe.



Az intarziás mérőszalag:


A mechanikát eltakaró lapka vésete:





Még a doboztető fogantyújának kis gombját is szeretem:


A fiókkihúzó egy kis gyöngyszem:


A tűpárna helye üresen, és párnásan:


Amikor készítettem, még fogalmam sem volt, hogy ilyen jó helyre kerül a kis horgolt csillag.


Hát nem gyönyörű!



U.i.: az asztalt is megmutatom majd, nem lett ám mostohagyerek.


6 megjegyzés:

  1. Gyönyörű kincset találtál!!! Nagymamámnak is volt, bánom, hogy nem tanultam meg varni rajta... akkor nem tudtam, hogy hiányozni fog a kattogás :(

    VálaszTörlés
  2. Csodaszép!!! Nagypapám szabó volt, egy pedálos Pfaff gépe van...még nagymamám őrzi. Na ezek a valódi kincsek! Jó helyre került Hozzád!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is egy Pfaffon tanultam varrni a nagyinál. Erről a márkáról eddig nem is hallottam. Nagyon szeretem.

      Törlés
  3. Remekmű - régen még tudták, hogyan legyen a hasznos szép is. Nagyon tetszik! :-)

    VálaszTörlés
  4. Erről a márkáról még sosem hallottam,de gyönyörű minden részletében és még működik is!!!!!! Meg is nézem az otthoniakat,hátha azzal is tudnék varrni.Lehet,hogy jobban szeretném,mint a villanyosat.:)
    Ilyet még nem láttam,hogy tűpárna is van egy ilyen gépen.NAGYON tetszik!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
    Írjál a blogodra is,légyszííííííí!
    És az asztalra is nagyon kiváncsi vagyok!!!!

    VálaszTörlés
  5. Igen. mostanában a blogot tényleg elhanyagoltam. sokszor csak a túlélésre törekszem, és a Facebook gyorsabb :(

    VálaszTörlés