Építkezzünk 3.

Régóta terveztem az új bejegyzést, de most megkaptam készen 

Forrás:http://ingatlanmagazin.com/epites-es-felujitas/8-hiba-amit-egy-haz-tervezesekor-szinte-mindig-elkovetunk/

8 hiba, amit egy ház tervezésekor szinte mindig elkövetünk

Az alábbi hibák közül néhányat szinte valamennyi családi ház tervezéskor elkövetünk. Természetesen a tervezők is tévedhetnek, de az esetek többségében a tapasztalatlan építtető erőlteti a máshol látott, mégis gyakran rossz, nem működő megoldásokat.

1. hiba: alkudozás a tervezővel

Az eszünkbe sem jut, hogy a fogorvosnál vagy az ügyvédnél alkudozzunk, azonban ha az építész tervező megadja az árat lakóházunk tervezésére, máris nekiállunk alkudni. Ilyenkor egyrészt gondoljunk arra, hogy a tervezési díjak nagyon alacsonyak (tisztességes, értelmiségi életet a mostani árak legalább duplája biztosítana a tervezőknek), másrészt a tervezési díjjal a tervező ránk, és leendő házunkra fordított idejét, energiáját fizetjük meg. Ugyanígy, ha olcsó tervezőt keresünk, annak sok tervet kell gyorsan összecsapnia, hogy a megélhetését biztosítsa.
Általános igazság, hogy amennyit nyerünk az alkudozással, vagy olcsó tervezők felkutatásával, annak sokszorosát fogjuk veszíteni kivitelezéskor az átgondolatlanság, a nem igazán megfelelő, de gyorsan megrajzolható megoldások miatt.

2. hiba: túl nagy házat akarunk

Még mindig az a tapasztalatom, hogy erőn felül, nagy házat szeretnénk építeni. Csakhogy ezt fűteni, takarítani kell. Ráadásul a gyerekek hamar megnőnek, kiszállnak a fészekből. Hiú ábránd azt hinni, hogy a szülőkkel egy fedél alatt maradnak. A szülők meg ott maradnak egy fenntarthatatlan méretű épületben, vagy kereshetnek egy új, kisebb otthont vénségükre.
Nagyon gondoljuk át, mekkora épületet építünk! Úgy tervezzünk – különösen ha már nagyobbak a gyerekek -, hogy 10-15 év múlva legfeljebb ketten maradunk benne, akár évtizedekre is. Legyen lehetőség egy rész elkülönítésére, más funkcióval való megtöltésére.

3. hiba: hízik a ház

A tervezés első lépéseként elkészül a tervezési program, amiben rögzítjük az igényeinknek, anyagi lehetőségeinknek megfelelő épületméretet. Az első alaprajzi vázlatok megszületése után az építtetők elkezdik hizlalni az épületet: „itt jól jönne még 20 centi, ez a szoba legyen nagyobb”, stb. Gyorsan összejön akár 10-15 nm többlet is. És számoljunk utána: ha szolid bruttó 250 ezer forinttal számolunk négyzetméterenként, 4 nm többlet már 1 millió forint! Ilyenkor a tervező figyelmezteti az építtetőt, hogy néhány millióval többe fog kerülni az épület, de ezt a tapasztalataim szerint az építtetők egyszerűen nem hiszik el. Optimistán azt gondolják, hogy majd „olcsóbban ki fogják tudni hozni az épületet”.

4. hiba: aránytalan alaprajz

Általánosan elfogadott alaprajzi kialakítás, hogy egy funkcionális csoport a nappali-konyha-étkező egység és tőle elkülönülnek a hálószobák a fürdővel. Gyakran ez utóbbiak külön szintre is kerülnek. Miután tágas lakásra vágyunk, általában túlméretezzük a nappali-konyha-étkező részt, és a hálórészben már csak félszobák maradnak. Pedig egy kétszemélyes hálószoba előírt minimális mérete 12 nm. Ekkora területen csak egy körbejárható franciaágy és esetleg egy-két kisebb komód fér el a fehérneműk számára. Egy kényelmes, kétszemélyes hálószoba legalább 15-16 nm kellene, hogy legyen. Az is tipikus, hogy a gyerekeket tesszük félszobákba. Jelenleg a félszobák minimális mérete 8 nm. Egy ekkora szobában egy ágy és egy kis szekrény fér el, esetleg egy kis polc a játékoknak. Ha nagyobb gyereknek íróasztalt is bezsúfolunk, már csak egy szűk közlekedő sáv marad.
Lehetőleg tartózkodjunk a félszobáktól, esetleg dolgozónak vagy vendégszobának elmegy egy-egy félszoba egy családi házban, de inkább keressünk más megoldást a családtagok elhelyezésére (pl. a túlméretezett nappali rész rovására), ha helyszűkében vagyunk.

5. hiba: wellness a pincében

Nagyon tipikus hiba. A wellness arról szól, hogy kellemes környezetben sportoljunk, relaxáljunk. Ehhez képest a konditerem, szauna, gyakran pezsgőfürdő is a pincébe kerül. Azt hisszük, jó megoldás kitölteni a nagy, üres pincét ezekkel a funkciókkal. Pedig a legtöbb esetben mire lemegyünk a szűk lépcsőn, átbukdácsolunk a lehordott felesleges kacatokon, kerti szerszámokon, sokszor átmegyünk a kazánházon, már el is megy a kedvünk az egésztől. Aztán egy sötét és levegőtlen pincehelyiségben „welnessezünk”. Ne csodálkozzunk, hogy hamar lomtárrá változik a konditerem, a drága szauna.
Tudni kell azt is, hogy egy ilyen wellness-csoport kialakítása és fenntartása rendkívül költséges. Egyfajta divatos individualizmus húzódik meg az igény mögött, melyet egy iparág marketingje is gerjeszt. Hazánkban rengeteg wellness-élményfürdő van. Időnkén felkeresni egyet-egyet családi, baráti társasággal lényegesen olcsóbb, és változatosabb élményt nyújt. (Az ókorban és a keleti társadalmakban a fürdők a társadalmi élet informális színterei voltak.)
Ha mégis építünk wellness-részleget családi házunkba, akkor ezek a funkciók a földszintre valók (akár önálló melléképületbe), kertkapcsolattal, pihenő terasszal, kinti (esetleg téliesíthető) medencével. Ha szép a panoráma, tehetjük a felső szintre is, nagy tetőterasszal. Csak így válhat a wellness-részleg kellemes, családi és baráti körben eltöltött szabadidő színterévé.

6. hiba: a tároló helyiségek hiánya

A jogszabályok előírják tároló helyiség létesítését minden lakásban, mégis tapasztalataim szerint az építtetők rögtön kihúzzák a tervből felesleges helypazarlás címén. Pedig gondoljuk csak át: hova tesszük a vasalódeszkát, porszívót, seprűt, felmosóvödröt? Aminek ugye naponta kéznél kell lennie, és nem tehetjük a szép konyhaszekrénybe. Igenis szükség van egy kis kamrára a konyha körül. Aztán az ágynemű, télikabátok, utazófelszerelések, ami nem kell minden nap. Régebben hosszú szekrénysorok nyelték el ezeket a holmikat, de a mai egybenyitott konyha-étkezős nappalikban ez kivitelezhetetlen. Ezért kell egy gardrób a hálószobák környékén. Nagyobb háztartásokban illik lennie egy mosókonyhának is, ahova a mosógépet, a száradó ruhákat és a vasalnivalót eltüntethetjük.
Ha van pincénk, melléképületünk, ott elhelyezhetjük a kerti szerszámokat, sportfelszereléseket (biciklik, szánkó, síléc), kerti bútorokat. Ha nincs, gondoskodni kell elhelyezésükről, a garázsban ennyi minden nem fog elférni. Általában még egy kocsi beállónyi hely szükséges. Száz szónak is egy a vége: tároló helyiségek kellenek.

7. hiba: alacsony belmagasság

A jogszabályok szerint lakóépületben a minimális belmagasság 2,50 m kell, hogy legyen. Sokszor a tervezők bűne is, hogy igyekeznek a belmagasságot alacsonyan tartani. Részben a rosszul értelmezett gazdaságosság, részben a tetőtérben nyerhető magasabb térdfal miatt is. Pedig a manapság járatos, sokszor 35-40 négyzetméteres nappali-étkezők esetén nagyon nyomasztó a kis belmagasság, és ez a hiba nem orvosolható belsőépítészeti trükkökkel sem. Egy ekkora térben legalább 3,00 m, de inkább több kell. Ugyanígy a tetőtérben is gondot okoz a kis belmagasság. Ha egyébként is kicsik a szobák, csukott ajtóknál, ablakoknál hamar elhasználjuk a levegőt, alváskor az egész éjszakát oxigénhiányban töltjük.

8. hiba: szellőzetlenség

Régebben a jogszabályok előírták, hogy az ablakok szemöldök magassága legfeljebb 40 cm-rel lehet kevesebb a belmagassághoz képest. Vagyis 3,00 m belmagasság esetén az ablakoknak legalább 2,60 m magasságig kell érni. Ezt a szabályt elfelejtettük, emiatt a mennyezet alatt kiszellőzetlen légpárna alakul ki, elősegítve a penészesedést. Különösen fontos az átszellőztetés a tetőtérben, ahol számos álmatlan éjszakát okozhat a megrekedt meleg levegő. Ugyanide tartozik, hogy manapság szinte csak 2,10 m magas belső ajtókat lehet kapni (jogszabály szerinti minimum). Pedig a ház átszellőztetéséhez az ablakokkal egymagasságú ajtók is szükségesek lennének. Terveztessünk magasabb ajtókat, esetleg nyitható felső ablakokat, szellőzőrácsokat a mennyezet alatt a helyiségek között.

A hibák elkerülhetőek. Mi a megoldás?

Ideális eset, ha a tervező mellett még egy építészt alkalmazunk, aki felülvizsgálja az elkészült terveket, „több szem többet lát” alapon kiszűri a tervhibákat. Erre alkalmas személy lehet a későbbi műszaki ellenőr, akit a kivitelezésnél kell alkalmaznunk, vagy egy másik építész ismerősünk. Ha két szakember között szakmai vita alakul ki, több oldalról megvizsgálhatjuk az érveket és ellenérveket, tájékozottabban döntünk egy-egy megoldás mellett. Ugyan minimálisan többet költünk az előkészítésre, de ezt a kis kiadást könnyen visszanyerjük az építés és üzemelés ideje alatt elkerült problémákon.