Mersz a holnapba nézni?

a kép forrása

Csodálom Jézus Krisztust, ahogyan a földre jön, és saját kezébe veszi a dolgokat. Nem mást küld, hogy Ő fáradt cinizmussal a mennyei trónusán ülve szemlélje és kommentálja az emberiség vergődését. Ő közénk jött, és szembe ment az akkori világ sodrásával, az erőszakos, kapzsi, lusta, élvhajhász semmittevéssel.
Utat keres, építkezik, társakat gyűjt, megtanítja őket csendben lenni, befelé fordulva imádkozni, felfedezni a mennyei Atya vágyaink által szívünkbe írt álmait. Naponta útra kel, bejárja a szülőföldjét, bátran nyíltan szóba áll az emberekkel, meghallgatja őket, vigasztal, bátorít, segít. Egyetlen kérdés, egyetlen gond se jelent számára akadályt, lendületesen vállalja azokat és megoldja. Keresztelő Szent János lefejezése, egy-egy kudarc nem bénítja le, nem ül félre duzzogva, hanem kitartó szívóssággal megy a szeretet útján előre. Nem gyűjt kincseket, vagyont, nem áll be egyetlen politikai irányzatba sem, szabadon száll, hiszi, hogy jósága, szeretete az egész világot megmozgatja. Egyszóval Jézus él, alkot és szeret, megy előre! Már önmagában ezért a tevékeny, lendületes életéért, én Jézus Krisztus mellé állok.
Olyan döbbenetes látni, hogy sok-sok ember csak a saját pitiáner szórakozásáért mozdul meg. Csak korlátolt létének a fenntartását vállalja, önmagáért él, és nagyon sokan még azt is csak ímmel-ámmal teszik... Annyira szeretném ezeket az embereket felrázni, rádöbbenteni arra, hogy drága, egyetlen életüket pocsékolják el. Hogy lehetne az embereket a félénk, helyben tipegő, önzés burkában besavanyodott életükből kimozdítani? Felszabadítani a szeretet, az alkotás, a valós létezés csodálatos szép világára? Hogy tudnám elmondani érthetően, megmutatni azt a tiszta örömet, melyet a szeretet útján, botladozva is, de elinduló ember megtapasztalhat?
Lehet, hogy izgalmas egy számítógép előtt ülve vezetni egy autót, szimulált hajtűkanyarokat bevenni, de mennyivel izgalmasabb  becsületes munkád gyümölcseként megvásárolt autódat vezetve családodnak megmutatni gyermekkorod szép, mesés tájait. Lehet bekeseredve, szárnyszegetten reménytelenségbe ostorozni ezt a világot, de mennyivel jobb leülni és megfogalmazni egy verset, egy gondolatot, mely mint egy langyos szellő belekapaszkodik embertársad csüggedten logó vitorlájába, és elindítja őt a reális létezés hatalmas óceánján.
Jó dolog megérezni a kis magban feszülő élni akarást és azt szelíden jó földbe tenni, a szerető szolgálat alázatával öntözgetni. Jó dolog meghallani egy kisgyermek ki sem mondott panaszát és egy otthon, intézményecske létrehozásával, óvodával, gyermekvédelmi központtal válaszolni a kibontakozás utáni néma vágyra. Jó dolog mint egy láthatatlan angyal e világon keresztül suhanni, itt ott csendesen megállva, az életet szolgálni, szeretni az alkotás Istenét. Nagyon jó dolog élni és alkotni! Ha az Isten maga mondaná, hogy nincs túlvilág, és nem tartják számon a szeretetből adott pohár vizet, a jó szót, a lehajló gyöngédséget, a másokért végzett munkát, én akkor is ezen az úton mennék tovább, mert jó dolog a létezés örömét megosztani embertársaiddal. Jó dolog a kis homokból várat építeni, a téglából templomot az Istennek, otthont az embereknek. Jó dolog a földet feltörni, és tarka virágot, hatalmas fákat ültetni csak úgy, hogy legyenek, hogy létükkel tanúskodjanak az élet, a kibontakozás, a folyamatosan mozgásban lévő Isten irántunk való végtelen szeretetéről.
Megéri? Építed, szépíted a világot, és észre se veszed: magadat építed, bontakoztatod ki, minden egyes kapavágás nemcsak a földet teszi lakhatóbbá, hanem magadat is. Mindennapjaid szeretetének tüzében kiégő tégláidból nemcsak kint a világban épül ház, otthon a családodnak, hanem belülről építkezve megszületik benned, a családjáért felelős felnőtt, az apa, ki életet ad. Csodálatos életet adni, gyermeket szülni, és azt becsülettel, türelemmel az öntudatra ébredésig felnevelni, majd imádságos szeretettel az útját mindvégig egyengetni, és öreg fejjel az általad ásott kútból felbuggyanó tiszta vízben megmosakodni.
Te ástad a kutat, de annak életet adó tiszta vizét nem te teremtetted, általad születik valami, ami nem te vagy, mely életet ad sokaknak, s melynek tükrében megláthatod végre te is az igazi, szép arcodat. Persze, hogy megéri a teremtő Istennek társává válva magadat e világban kiteljesíteni. Semmiből a végtelen létbe felnőni, úgy lenni hatalmas fává, hogy forró nyarakban érett magvaid ezreiben, erdővé válsz.
Minden egyes perc, óra mit Isten jóságosan neked adott, s melyet te jó szándékú munkával, alkotással nem kamatoztatsz, melyet a semmittevés, az önsajnálat, a meddő poénkodás, a helyben topogás céltalan kocsonyájában töltesz, elvesztett, soha vissza nem térő lehetőség. Tiszta szívemből sajnállak téged, ki évekig célozgatsz, de nem mered meghúzni a ravaszt. Igen sajnállak téged, ki olyan szellemi, lelki, anyagi erőket gyűjtesz, melyekből nem épül vers, szerelem, ház, haza, melyek csak poros raktárrá teszik életed, s téged értelmetlen limlomjaid őrzőjévé, egy karikás szemű, betörőktől rettegő éjjeliőrré.
Mi vagy te?
Egy szárnyatlan sas, a porban kapirgáló tyúkok között? Nem haragszom rád, csak szánlak, mint azt a vándort, ki balgán megáll és tikkadtan szomjazik az életadó kút mellett. Izgalmas, érdekes az élet, és ne azért buggyanjon ki szívedből a dal, mert általa unatkozó emberek sztárja lehetsz, hanem csak azért mert jó énekelni, társa lenni a korán kelő pacsirtának, ki dalával ébreszti a hajnalt, és a vándort. Jó alkotni, a vásznon megragadni egy mozdulatot, egy csak általad megsejtett hajlatát a tájnak, és azt, amit csak te egyedül látsz, alkotó munkáddal alázatosan láthatóvá tenni az egész világnak.
A mozgásban lévő Istennek szolgája vagyok. És mint a gyermekkorod játékában a szaladó gyermek, szeretnélek életadó simogatással megérinteni, hogy életed legyen, és te is mozgásba lendülj, hogy merj magadba fordulva álmokat látni, és azokat társakat keresve bátran megvalósítani. Megtapasztalni azt, hogy milyen csodálatos társa lenni a világot, tiszta, szép vágyaid által beléd irt irányban tovább teremtő Istennek.
Krisztus Isten reális válasza volt az emberiség évezredes adventjére. Jézus léte örök válasz, nem csak a megannyi miértre, hogyanra, hanem a te alapvető örök kérdéseire is. Az élő hit, az erőt adó remény válságban van, és persze ez újabb és újabb politikai, gazdasági kríziseket szül. Hogyan tovább? A kérdés az, hogy mersz-e magadba nézni, mered-e kimondani, megfogalmazni a végtelen utáni tiszta sóvárgásaidat? Mered-e félrelökni a kufár, csak a vagyonukat halmozni akaró kereskedők csillogó reklámjait, és kimondani mindazt miért érdemes élned, dolgoznod, meghalnod? Mered-e alázatos partnerségben Istennel tovább teremteni ezt a szép világot? Mersz a gondolkodó, kereső embertársaid sorába állni, hogy te is akár egyetlen dallammal gazdagabbá tedd magadat, és társaidat? Mersz a holnapba nézni, és talán milliók által, a csendes adventi imában kértekre, Isten simogató válasza lenni?
Karácsony után mersz szeretetből mások számára megtestesülni? Újból útra kelni? Mosolyogva az emberek kérdéseire, kéréseire, megnyugtató válasz lenni?
Egyetlen dolgot kívánok az új esztendőbe: Merj ezekre a kérdésekre bátran IGENT mondani.
Szeretettel,
Csaba testvér
2013. január 8.

A nővér, aki nemzetközi katolikus televíziót épített a semmiből

Egy cikket hoztam nektek. Nekem tanulságos volt, olvassátok el Ti is.

Jennifer Fulwiler, a népszerű katolikus blogszerző nyolc fontos tanulságot vont le a 89 éves Angelica nővér radikális hittől áthatott életéből.

Az Eternal Word Television Network (EWTN) katolikus televíziós hálózatot 1980-ban indította az alabamai Irondale-ben az Angyali Üdvözletről nevezett Mary Angelica Rizzo ferences örökimádó nővér. Az első adások a rendház garázsából átalakított stúdióban készültek. A kábelcsatorna 1987 óta 24 órás katolikus adást sugároz, amely ma már több mint százmillió háztartásba jut el a világ 127 országában, és az interneten is jelen van. „Az ember beleborzong, hogy mindezt egyetlen szerzetesnővér indította, pénz és médiatapasztalat nélkül” – írja Jennifer Fulwiler, aki – Raymond Arroyo életrajza alapján – az alábbi nyolc pontban foglalja össze Angelica nővér életének legfontosabb tanulságait:

1. Óvakodj a hamis alázatosságtól!
Angelica nővér történetében szembetűnő, hogy sohasem esett a hamis alázatosság csapdájába. Amikor Isten meghívta, hogy indítson televíziót, mondhatta volna, hogy egy magafajta egyszerű apáca képtelen ekkora vállakozásra. E látszólag alázatos hozzáállás valójában egyfajta gőg, hiszen abból indul ki, hogy Istennek szüksége van a mi bölcsességünkre és erőnkre ahhoz, hogy megvalósítsa akaratát. Angelica nővér élete az igazi alázatról szól, ami azt jelenti: nem foglalkozunk magunkkal, hanem nyitottan fogadjuk a Szentlélek minden indítását, és bízunk benne: Isten mindent megad, hogy megtehessük, amit tőlünk kíván.

2. Kezdd el!
Angelica nővér életútjának ismétlődő üzenete: kezdd el! Ha úgy érezte, Isten kéri, hogy tegyen meg valamit, nem várta meg, míg minden kérdésre választ kap, hanem megtette az első lépést, s bízott benne, hogy mire sor kerül a következőre, minden forrás és információ rendelkezésére fog állni. Amikor tévéstúdió építésére érzett indítást – írja életrajzírója –, kérte a kőművest, bővítse ki a garázs alapját, hogy „elférjen a tévéstúdió”. A mester elképedve nézett rá: „De hát stúdióépítéshez nem értek.” „Én sem – felelte Angelica nővér. – De az nem számít. Megépítjük.” Tőke nélkül, üzleti terv nélkül, habozás nélkül belevágott egy önálló tévécsatorna működtetésébe. „Ha nem tesszük meg azt, ami nevetséges, Isten nem teszi meg azt, ami csodás” – mondogatta. „Ha Isten velünk van, nem kell mindent tudnunk; csak tennünk kell.”     

3. Ne hallgass azokra, akik bolondnak tartanak!
Angelica nővér élete folyamán rengeteg ellenállásba ütközött. Bár sokan támogatták terveit, szép számmal akadtak, akik le akarták beszélni nevetséges ötleteiről. Tanulság: igaz barátaink és lelkivezetőink kivételével senkire ne hallgassunk, aki le akar beszélni valamiről, amire Isten hív. Angelica nővér példája azt mutatja: ha egyesek őrültségnek, ostobaságnak, lehetetlenségnek tartják, amit tervezünk, az sokszor éppen azt jelzi, hogy jó úton járunk.

4. Maradj balga!
Angelica nővér egyszer egy tévéinterjúban így fogalmazott: „Meggyőződésem, hogy Isten balgákat keres. Hát engem megtalált. Sok okos ember tudja, miért nem lehet valamit megtenni, s ezért nem is teszi meg. A balga nem tudja, hogy azt nem lehet megtenni. Isten sokszor balgákra bízza a terveit; olyanokra, akik hajlandóak nevetségessé válni, hogy Isten csodát tehessen.” Legtöbbször az okoskodás térít el attól, hogy Isten indításainak eleget tegyünk: „Lehetetlen, hogy ezt kívánja tőlem; túl nehéz feladat; egyetlen ember nem képes erre, főleg nem én.” Pedig Isten útjai sokszor balgaságnak tűnnek a világ szemében, így aki igazán nyitott akar lenni a Szentlélek indításaira, annak olykor azt is vállalnia kell, hogy balgának tűnjék.

5. Ne téveszd össze a bizakodást a tétlenséggel!
Angelica nővér élete minden napján fáradhatatlanul dolgozott: adományt gyűjtött, építkezéseket felügyelt, műsorokat készített, felszerelést vásárolt, vagy más módon teljesítette Istentől kapott küldetését. Lehetnek persze időszakok, amikor nincs más feladat, mint várni, hogy a Szentlélek elrendezze a dolgokat, de az Istentől kapott meghívás általában sok munkával jár. Angelica nővér megtapasztalta, hogy Isten sokszor azután válaszol az imára, hogy az ember nekiállt a munkának.

6. Ragaszkodj az elveidhez!
Angelica nővér és társai eleinte egy helyi tévé műsorában szerepeltek. Kiderült azonban, hogy a társaság egy olyan sorozatot akar műsorra tűzni, amely kétségbe vonja Jézus istenségét. Angelica nővér bejelentkezett az alelnökhöz, akinél a következő jelenet játszódott le: „Maga akarja megmondani nekem, milyen műsort állítsak össze?” – kérdezte az alelnök. „Nem. Szerintem gyatrák a műsoraik, de sohasem szóltam bele a műsorkészítésükbe. Ez a műsor viszont istenkáromlás” – felelte Angelica nővér, majd összehúzott szemmel kérdezte: „Ön keresztény?” „Igen – felelte az alelnök –, de gondolja, hogy Istent érdekli, mit csinálunk mi idelent?” „Igen, érdekli, sőt engem is érdekel – emelte fel hangját a nővér. – Ha ezt a sorozatot levetítik, többé nem vállalok szereplést maguknál, és más programot sem fogok idehozni.” Az alelnök azzal próbált érvelni, hogy nincs sok tévéstúdió a városban: „Ha tőlünk elmegy, nem szerepel többet a tévében. Nem kerülhet meg minket.” „Nincs szükségem önökre – pattant fel a nővér. – Egyedül Istenre van szükségem! Majd veszek saját kamerát, és építek saját stúdiót!” „Nem fog sikerülni” – felelt az alelnök. „Csak figyeljen, majd meglátja!” – zárta a vitát lesújtó tekintettel Angelica nővér.
Egyesek talán szemet hunytak volna a műsorpolitika fölött, mondván, néha kompromisszumot kell kötnünk, hogy eleget tehessünk a televíziós evangelizációra kapott isteni megbízatásnak. Angelica nővér élete sokszorosan igazolja: Isten mindig úgy oldja meg a dolgokat, hogy megalkuvás nélkül dolgozhassunk az ő ügyéért.

7. Fogadd el a hibáidat!
Angelica nővér nem volt tökéletes; olykor komoly lelki küzdelmeket vívott. Egy alkalommal azt írta: „Annyira összezavarodott a lelkem. Hibáim, gyengeségeim szinte szétfeszítenek... A legkisebb jó gondolatért is küzdenem kell. Küzdök, hogy imádkozni tudjak – nyomasztó gondolatok, zűrzavar és nyugtalanság mázsás tömege választ el az imádságtól. Mintha egy szemétkupacban akarnék rózsát szedni.” Mégsem engedte, hogy mindez meggátolja, hogy fáradhatatlanul tegye azt, amire úgy érezte, Isten hívja. Tudta: nem kell tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy Isten munkálkodni tudjon általunk.

8. Nézz szembe a félelemmel!
Az ember azt hinné, Angelica nővér igazi adrenalinfüggőként abban lelte kedvét, hogy minél kockázatosabb vállalkozásokba fogjon. Meglepő, de nem így volt. Ő sem mindig könnyen tette, amit tett, sőt éppen olyan nehéz volt a radikális hit útján járnia, mint nekünk. Életrajzírójának így vallott: „Ha tenni akarsz valamit az Úrért – tedd meg! Ha úgy érzed, meg kell tenned, akkor – ha halálosan rettegsz, ha minden ízedben reszketsz is – tedd meg az első lépést! A kegyelmet az a lépés fogja meghozni; miközben lépsz, már kapod a kegyelmet. Nem baj, ha félsz; a félelem akkor látogat, amikor nem cselekszel.”

Az EWTN hatalmas campusát, a látogatók autóitól zsúfolt parkolót, a hatalmas műholdas átjátszókat látva az ember beleborzong, hogy mindezt egyetlen szerzetesnővér indította, pénz és médiatapasztalat nélkül. Angelica nővér  életrajzírójának így fogalmazott: „Azt mondják, nagy hitem van – pedig igazából gyáva vagyok, csak mindig megyek előre.” Bárcsak mindannyiunknak ilyen „gyenge” hite volna! Mekkora dolgokat tud tenni az Úr egyetlen gyáva emberen keresztül, aki mindig megy előre!
Magyar Kurír (mk)

Egy ötlet nagyböjtre: oltsuk el a villanyt!

forrás: magyarkurir.hu

„Sokat gondolkoztam, hogyan tehetnénk a megújulás idejévé a nagyböjtöt. Imádság közben kaptam az indítást: Oltsátok el a villanyt!” Egy többgyermekes édesanya tapasztalatai.

A népszerű keresztény blogszerző, Jennifer Fulwiler – felnőttként megtért, ötgyermekes édesanya – az imádságban kapott különös indítás hatására férjével együtt elhatározta, hogy nagyböjtben hetenként egyszer sem lámpát, sem más világító elektronikus készüléket – tévét, számítógép-képernyőt – nem használnak. A heti egyszeri „villanyböjt” hatása mélyrehatóbb volt, mint gondolták volna. Fulwiler így összegzi tapasztalatait:

• A villanymentes napokon sötétedés után gyertyafénynél jóval kevesebb házimunkát tudtunk végezni, a számítógépes munkát pedig kiiktattuk, így a napi munka emberi mennyiségűre csökkent. Visszatért az élet természetes egyensúlya: világosban dolgoztunk, az esti órákban kénytelenek voltunk pihenni. A gyertyaláng természetes, élő fénye nagy nyugalmat adott. A korai lefekvéstől másnap kipihentebben ébredtünk.  

• Alázatra tanított, amikor felborult a napi tevékenységek megszokott rendje. Eleinte idegtépő volt esténként nem mosni, nem mosogatni, nem e-mailezni. Aztán rájöttem: nem dőlt össze a világ attól, hogy aznap nem dolgoztam  tizenhat órát, sőt egy-két „nagyon fontos” teendő is lemaradt.

• A villanytalanság céltudatosabbá tett: amikor lámpafénynél késő éjjelig dolgozhatom, napközben hol ebbe, hol abba kapok bele. Így viszont, hogy tudtam, amit sötétedésig nem végzek el, másnapra marad, sokkal jobban szerveztem a napi teendőket. 
 
• Azzal, hogy sötétedés után nem tudtunk dolgozni és nem tapadtunk a képernyőre, időt kaptunk arra, ami igazán fontos: az imádságra és a családra. 

• Függetlenebbé váltunk a tévétől és az internettől. A képernyő nélküli estéken volt időnk átgondolni, hol is van ezeknek a helye az életünkben. Ugyanakkor kénytelenek voltunk a kikapcsolódás más formáit keresni.

• Rájöttünk, mennyire Isten kezében vagyunk. Régen az emberek valóban félelemből zárták be sötétedéskor a zsalukat, és éjjel fohászkodtak legbuzgóbban Isten oltalmáért. Ezt a kiszolgáltatottságot tapasztaltuk meg, amikor lement a nap, és tudtuk, hogy nem űzhetjük el mesterséges fénnyel a sötétséget. A villanyvilágítás azt sugallja, hogy uraljuk az életünket; amikor lemondtunk róla, rádöbbentünk, mennyire kicsik és kiszolgáltatottak vagyunk mindenben.

Életformánk annyira a villanyvilágításhoz kötődik, hogy nem könnyű csak gyertyafény mellett tölteni egy estét, még hetente egyszer sem. Ám ha valaki szeretné megújítani a nagyböjtjét és új perspektívából szemlélni az életét, szívből ajánlom: oltsa el a lámpát! 

Hálaadás

Múlt hétvégén hálaadó istentiszteletre voltunk meghívva a pákozdi református gyülekezetbe. Hálát adtak/adtunk közösen a templomtorony megszépüléséért, amit kivitelezőként mi csináltunk. Jó volt ott lenni, és látni az örömüket. Külön jólestek a kedves köszönő szavak. Tudjátok milyen fontos, hogy visszaigazoljuk a másik munkáját, erőfeszítését. Enélkül elcsügged az ember és kedvét veszti. Szeretem, hogy az általam szívesen olvasott blogoknál ez nem így van. Mindenki értékeli a másik apró örömét is, a kedves hozzászólások csak úgy sorjáznak egy-egy bejegyzés után. Tartsuk meg ezt a jó szokásunkat! Azt látom, hogy annyi mindent veszünk természetesnek, pedig minden kegyelem. Adjunk érte hálát! A hálaadás imája

Mindenért, amit adtál,   hálát adok Neked, Istenem! Mindenért, amit elvettél   hálát adok Neked, Istenem! Mindenért, amit segítségeddel megtehettem,   hálát adok Neked, Istenem! Mindenért, amit megakadályoztál,   hálát adok Neked, Istenem! Minden örömért, amivel boldoggá tettél,   hálát adok Neked, Istenem! Minden szenvedésért, amivel formáltál,   hálát adok Neked, Istenem! Minden békés óráért, amivel széppé tetted életemet,   hálát adok Neked, Istenem! Minden problémáért, amitől megszabadítottál,   hálát adok Neked, Istenem! Minden jó tulajdonságomért, amivel szolgálhattalak,   hálát adok Neked, Istenem! Minden gyengeségemért, amivel alázatra tanítottál,   hálát adok Neked, Istenem! Minden erényért, amit nekem ajándékoztál,   hálát adok Neked, Istenem! Minden bocsánatért, amiből irgalmadat megismerhettem,   hálát adok Neked, Istenem! Minden szép emberi kapcsolatomért, amivel  gazdagítottál,   hálát adok Neked, Istenem! Minden emberért, akit tőlem elszakítottál,   hálát adok Neked, Istenem! A halálom időpontjáért és módjáért, amit nekem választottál,   hálát adok Neked, Istenem! A helyért, amelyet nekem országodban készítettél,   hálát adok Neked, Istenem! Ámen forrás

Építkezzünk 1.

Hú, már majdnem két hónap telt el az utolsó bejegyzés óta!
Azóta elmúlt a Karácsony, véget ért a pihenés, és eltelt már egy hónap a 2011-es évből. Két hónap nem nagy idő, mégis sok minden érlelődik meg az emberben.
Karácsonyra férjemet megleptem egy könyvvel, ami lehet, hogy bennem egyelőre nagyobb változásokat indított el. A könyv Polner Tamás és Varga Lóránt albuma El Camino címmel. Felemelően szép képek, magvas, tiszta gondolatokkal.
Mindig is tudtam, hogy jó élni, és az Istennek terve van a létünkkel, de most ez a tudat közelebb ért a szívemhez.

Joggal kérdezhetné bárki, hogy hogyan jön ez egy otthonteremtéssel foglalkozó blogba? Szerintem ez az első, vagy talán a látványosságát tekintve nulladik lépés.
Az otthon építése mindig belül kezdődik, a látható dolgok  már csak a belső megnyilvánulásai. Amikor belülről épül az ember , azt nem tudja magában tartani, annak látszania kell. És ez megszólal dalban, alkotásban, örömben.

Kedves építkezni vágyó olvasóim, nyissátok meg belsőtöket, töltekezzetek, 

hogy legyen minek formát adni!