HÉTKEZDŐ IGE kaptam, küldöm

Lk,18, 35-43 A jerikói vak

 

forrás

 ³⁵Történt, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az út szélén és kéregetett. ³⁶Hallotta, hogy nagy tömeg vonul el arra, megkérdezte hát, hogy mi történt. ³⁷Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus halad arra. ³⁸Erre elkezdett kiabálni: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!" ³⁹Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De annál hangosabban kiáltozott: "Dávid fia, könyörülj rajtam!" ⁴⁰Jézus megállt s szólt, hogy vezessék elé. Amikor odaért, megkérdezte: ⁴¹"Mit akarsz tőlem, mit tegyek?" Azt válaszolta: "Uram, hogy lássak!" ⁴²Jézus így szólt hozzá: "Láss! Hited megmentett." ⁴³Azon nyomban visszanyerte szeme világát és Istent dicsőítve követte. Ezt látta az egész nép s magasztalta az Istent.

Képzeljük el a történetet. Ott ül ez a koldus az út szélén, nem lát semmit. Nem tudjuk miért, mióta, de képtelen arra, hogy lásson. Akárhogy is erőlködne, nem tudna látni.  Ül az út szélén, és vár. Tudja, hogy másokra szorul, ezért figyel. Jönnek az emberek. Először páran, aztán egyre többen. Ez már tömeg, ennyi ember nem szokott erre járni minden nap. Mi ez? Mi történik itt? A vak felfigyel, észreveszi a jeleket, a hangokat, a szagok változását, minden olyat, amit ő fel tud fogni. Nyugtalanítja, és érdekli . Ő tudja, hogy másokra szorul, ezért élet-halál kérdés, hogy figyeljen . Semmit nem tud tenni, mint hogy keresi a jeleket, kérdezősködik, és megszólal. De tömeg van, itt nem elég csak szólni, neki nem elég csak éppen hallhatóan szólni, neki kiabálnia kell. Ez az egyetlen esélye. Segítségre van szüksége, és ezt ő jól tudja. Az emberek csitítják. Lassítja az útjukat, ha most megállnak. Ők most Jeruzsálembe mennek, nem érnek rá, nekik céljuk van: elérni Jeruzsálemet. Ráadásul ezt a Mester mondta. Mi lenne, ha minden koldusnál megállnának. Ő viszont annál hangosabban hallatja hangját., és összes eddigi tudásából eredő megvallást tesz: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam. Jézust Dávid fiának, ezzel Úrnak, Királynak, és a megígért Szabadítónak nevezi. Ő ezzel nem egyet szólít meg a sok próféta, tanító, és gyógyító közül. Ő csak az Egy Jézust szólítja és vallja meg, aki Király Fölkent, és Szabadító, akit Dávid házából származik, akit megjövendöltek a próféták, aki Isten fia. És a megvallás nem veszik el az éterben, nem hal el a tömeg zajában. Jézus megszólal neki, és rákérdez a titkos vágyára. Ne tudta volna Jézus, hogy mit szeretne? Nem hiszem. De a vak koldusnak, ahogy meg kellett szólalnia, hogy észrevegyék, ugyanúgy ki kell mondania a szíve kívánságát. Meg kell vallania, hogy mi neki a legfontosabb: Uram, hogy lássak!

Megfogalmaztuk-e már magunknak, mire van a legnagyobb szükségünk? Vagy csak nyavalygunk, hogy ez így nem jó, hogy nyom minket az út széli kő, hogy szívjuk az út menti port, és elveszünk a részletekben? Vagy megfogalmazzuk, hogy mi a legnagyobb problémánk, és odavisszük-e az egyetlen gyógyító elé? Nem holmi jött ment gyógyítóhoz, hanem Dávid fiához, Jézushoz.  . Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor mi is megtapasztalhatjuk a csodát, és megnyílhat a szemünk, hogy lássuk Jézust, lássuk az őt követő tömeget, és mi is csatlakozhatunk ehhez az Istent dicsőítő néphez. Mennyi vakságunk van nekünk is, mennyi képtelenség az életünkben, ami meghaladja a lehetőségeinket, amit, ha akarunk sem tudunk véghezvinni. Nézzünk szembe a problémákkal, és valljuk meg, hogy mi ebből megszabadulni, gyógyulni egyedül képtelenek vagyunk. Csak egyedül Jézus tud meggyógyítani, megszabadítani, felemelni az út porából.  Ha ezt nem tesszük meg, ott fogunk ülni életünk végéig az út menti porban, sajnálkozva csodára várva. Lehet, hogy a körülmények változnak, néha jön egy eső, és nem olyan fullasztó a por, lehet, hogy elvonszoljuk magunkat egy fa árnyéka alá, lehet, hogy az adományokból, még jól is lakunk, de a vakságunk magától nem gyógyul. Mersz-e szólni, kiabálni Dávid Fiának, és hiszed-e, hogy nincs más Gyógyító?