Ülök a gép előtt, már egy óra sincs az óévből. Mammkával együtt én sem szeretem a szilveszteri kötelező jókedvet,nekem mindig kicsit apokaliptikus hangulata van. Körülöttünk robbannak a különféle rakéták.
Milyen kár, hogy nem tudunk ebben sem várni a megfelelő pillanatra. Begyűjtjük a rakéták garmadáját, és nem hagyjuk, hogy akkor szóljon igazán nagyot, amikor itt az ideje. Éjfélre, az újév köszöntésére már ki is égünk, már unalmas a tűzijáték, elmarad a "nagy durranás".
Tanuljunk meg várni, és örülni a megfelelő pillanatnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése