Abban az időben ott állt (Keresztelő) János két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: Nézzétek, az Isten Báránya! Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: Mit kívántok? Azok azt felelték: Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester –, hol laksz? Jöjjetek, nézzétek meg! – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust) az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először Simonnal találkozott, és szólt neki: Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet, és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni. Jn 1,35-42
Mit kívántok? - S te mit válaszolnál
neki? Olyan ez, mint a tündér ajánlata, három kívánságod lehet… Itt csak
egy, bár válaszolhatunk úgy is, mint a kisgyerek, aki megírja a
Jézuskának/Mikulásnak/Télapónak mit szeretne. A modern demokráciákban a
választási ígéretek is hasonlók. Sokat kérünk, bízva abban, hogy valami
csak megvalósul. Itt azonban érezzük, csak egy válasz lehetséges, csak
egy válasz értelmes: Hadd legyünk tanítványaid, követőid.
A megboldogult Ödön Atya mély és erős vágyakról beszélt. Szerinte ezeket Isten adja, a Lélek sugallja.A modern ember első kérdése nem az lenne: Hol laksz? A válasz mégis: Jöjjetek, nézzétek meg! Félünk a valós közelségtől, miközben második énünk a hálón, kitárulkozik, igaz, sokszor egy virtuális én maszkja mögé bújva. Jézus követői azonban nem maguk választják új énjüket, hanem ajándékba kapják: “Péternek fognak hívni”. Ez program, feladat és küldetés. Önmegvalósításra törekvő kortársaink ettől berzenkednek: Nekem ne mondja meg senki… Ha tudatában lennének eddigi, “öröklött” és kialakult énjük mennyire kölcsönzött, és a “szabadon” választott, virtuális maszk még inkább, talán feladnák ellenkezésüket. A hivatásként kapott azonossághoz azonban fel kell nőnünk. Növekednünk kell. Mindez szinte rejtve, csendben történik. Annick de Souzenelle, francia pszichoterapeuta fenséges szépségű mondata kívánkozik ide: Egy fa, amely kidől, nagyobb zajt csap, mint egy egész erdő, mely növekszik.
A megboldogult Ödön Atya mély és erős vágyakról beszélt. Szerinte ezeket Isten adja, a Lélek sugallja.A modern ember első kérdése nem az lenne: Hol laksz? A válasz mégis: Jöjjetek, nézzétek meg! Félünk a valós közelségtől, miközben második énünk a hálón, kitárulkozik, igaz, sokszor egy virtuális én maszkja mögé bújva. Jézus követői azonban nem maguk választják új énjüket, hanem ajándékba kapják: “Péternek fognak hívni”. Ez program, feladat és küldetés. Önmegvalósításra törekvő kortársaink ettől berzenkednek: Nekem ne mondja meg senki… Ha tudatában lennének eddigi, “öröklött” és kialakult énjük mennyire kölcsönzött, és a “szabadon” választott, virtuális maszk még inkább, talán feladnák ellenkezésüket. A hivatásként kapott azonossághoz azonban fel kell nőnünk. Növekednünk kell. Mindez szinte rejtve, csendben történik. Annick de Souzenelle, francia pszichoterapeuta fenséges szépségű mondata kívánkozik ide: Egy fa, amely kidől, nagyobb zajt csap, mint egy egész erdő, mely növekszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése